Kinek mondta meg?
január 17, 2012Azt írja – az általam egyébként nagyon kedvelt – Kovács Péter a személyes blogján, hogy az RMDSZ – valamint Lúdas Matyi – háromszor is megmondta (2004-ben, 2007-ben és 2009-ben is), hogy nem kell Traian Băsescut támogatni és lám, igaza lett.
Nos, lehet, hogy háromszor megmondta, de nem hallgatott saját magára már 2004-ben és 2007-ben sem amikor a székely megyékben masszívan az államfőre szavaztak de főleg 2009 decemberében nem, amikor az RMDSZ kormányra lépett a Demokrata Liberális Párt oldalán, mert akkor pontosan Traian Băsescut támogatta, hiszen a Demokrata Liberális Párt Zeusz – ahogyan arrafelé becézik – hű szolgálólánya. Ugyancsak Băsescut támogatta az RMDSZ a legalább egy tucat bizalmatlansági indítvány alkalmával, amikor fegyelmezetten nem szavazott még a gyanúját is elkerülve annak, hogy voksolna a bizalmatlansági indítványra (egyedül Verestóy szavazott egyszer, meg is dorgálták érte, pedig a kormányt, azaz Băsescut támogatta nemleges szavazatával). Ha az RMDSZ következetes lett volna, akkor eleve nem lép be Traian Băsescu kormányába (nehogy már azt mondja valaki, hogy ez a Boc kormánya, mert nem szeretem a rossz vicceket) és akkor nem lehetett volna megszavazni a parlamentben. De ha valamilyen heveny részegség nyomán mégis beszállt az RMDSZ, akkor volt rá három éve, hogy kijózanodjon, kilépjen a kormányból, és az ellenzéki többség megszavazza az elnök felfüggesztését. Ezt sem tette meg a Szövetség, habár nyilvánvaló volt, hogy a demokrácia és a jogállamiság felszámolása folyik az országban.
Most, amikor büdös lett Băsescu az RMDSZ is szabadulna tőle, vagy legalábbis attól a megítéléstől, hogy ő az elnök utolsó csatlósa. Jól van ez és Péter okosan is csinálja (gondolom, hogy ha rajta állna már rég otthagyta volna), de azért ne nézzen hülyének bennünket se. Inkább azt kellene kilobbiznia, hogy legalább most, az összevont választások és a levelezéses szavazás bevezetése (merthogy ne legyenek illúzióink) előtt lépjen már ki végre az RMDSZ és jöjjenek az előrehozott választások az elnök felfüggesztésével fűszerezve.
Persze kurázsi is kell hozzá…
Kedves Ervin. Az RMDSZ számára az lenne a legkönnyebb, ha kilépne a kormányból. Más időket éltünk, amikor te is államtitkár voltál a Tariceanu kormányban, akkor fejlődött a gazdaság, minden mutató felfele ívelt. A jelenlegi helyzetben ellenzékben lenni paradicsomi állapotokat jelent: az égvilágán semmi felelősséged nincs, minden nap megjelenhetsz egy dörgedelmes nyilatkozattal, mindent jobban tudhatsz, mint a kormány, lehetnek nagyívű elképzeléseid, terveid, amiket majd hejjehajj, de meg fogsz valósítani, ha kormányra lépsz. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: Európában egyik ország a másik után omlik össze, a (földrajzi) periférián lévők vannak a legnehezebb helyzetben, de szorul a hurok, az elemzők szerint következik Belgium, (sajnos) Magyarország… Románia stabil. Romániában meg kellett hozni a népszerűtlen döntéseket, amelyek nélkül mi is zuhannánk lefele. Tudatában vagyok annak, hogy minden polgár óriási áldozatot kellett hozzon ezért. Az RMDSZ részese annak a folyamatnak, ami stabilizálta az országot. Még akkor is, ha ezt nehéz (és nem is áll szándékomban) sikerpropagandaként felmutatni. A lényeg, hogy az ország helyzetét európai kontextusban kell nézni, nem elég csak a saját életterünk széléig ellátni…
A megszorítások szükségességét nem is vitattam (bár azokkal kapcsolatban is lehetnének ellenérveim). A demokratikus berendezkedés szétverése (a DNA, az ANI, a választások összevonása, a Legfelsőbb Bíróság bíráinak a kinevezése, a líra, a próza, a Schneiderfáni Rózsa és a Nagyatádi Szabó) viszont sokkal nagyobb gazemberségek, s emellett az RMDSZ.nek nem lett volna szabad kitartania.
Azt olvasom fentebb, nem kis megdöbbenéssel, hogy az “Az RMDSZ részese annak a folyamatnak, ami stabilizálta az országot.” – Miben stabilizálni?! A nyomorban, a teljes elzüllésben, a középréteg végérvényes demoralizálásában és eltüntetésében????! Hát, őszintén szólva igen nehéz volna, az eredmények fényében, az utóbbi évek politikai tevékenységét sikerpropagandaként felmutatni. Vagy, ha ennek egyáltalán a gondolata felmerül, az arra enged következtetni, hogy az RMDSZ már köszönő viszonyban sincs a valósággal. Értem én, hogy nincs kurázsija a szervezetnek dobbantani végre, de nyilván felmerül a kérdés, mi motiválhatja ezt az ésszerűtlen, hadd ne mondjam, eszement ragaszkodást a hatalomhoz. Ha kitalálom, azt hiszem, elpirulok helyettük, amúgy is kénytelen vagyok, mert ők már rég nem ismerik a szégyenérzést sem.
Látni kell, hogy a világválság igazából éppen ebből a farizeus magatartásból fakad, úgy teszünk mintha dolgoznánk, úgy teszünk, mintha felelősséget vállalnánk, úgy teszün, mintha a gazdasággal foglalkoznánk, közben pedig, csak hasznosnak, fontosnak, akarunk látszani.
Sokadmagammal egyetemben dühös vagyok és keserű, és azt hiszem, ez az állapot az, amit az RMDSZ-nek fenenagy igyekezetével sikerült tömegesen stabilizálni
Hááááááááát, egyszer majd csak rájönnek, hogy csúnyán elkúrták. Nagyon csúnyán….
Tisztelt Botos Irén. Románia helyzetét nem lehet az európai (és a világ) gazdasági helyzetétől elvonatkoztatva elemezni. A jelenlegi kormánynak sikerült az ország makrogazdasági helyzetét stabilizálni. Önnek teljes mértékben igaza van, hogy ez a polgárok részéről egy óriási erőfeszítést jelentett! Abban is igaza van, hogy a polgárok zsebében még nem érződik a javulás! De mi 2o1o elején megléptük azt, amit más országok nem vállaltak be, és most összeomlottak, vagy teljes sebességgel hajtanak az összeomlás irányába.
Születési hiba, összefüggéseiben igyekszem megítélni a dolgokat, amennyiben arra képes vagyok. Nem vonatkoztatom el Románia helyzetét Európáétól, mi több, a világválság is elárul ezt-azt az utóbbi néhány 10 év gazdaságpolitikájáról. De vissza haza! Amit meglépett 2010-ben a kormány, az mindenekelőtt a saját hülyeségének a felismerése volt (nem vitás, bőséges és régi hagyománya van a hülyeségnek), amerre, magához híven és méltón, még nagyobb hülyeségekkel reagált. Az még csak-csak megbocsátható, merthogy a hülyeség nem felróható, születési hiba az is. Nem lehet számonkérni. Az arrogancia, hazudozás, elvtelenség, kapkodás és egyéb ilyen nyalánkságok annál inkább. Mindebben részt venni, én nem nevezném nehéz feladatnak, sokkal inkább ésszerűtlennek, hagy ragozzam, hosszú távú érdekeinkkel pont szembemenőnek, következésképp ostobaságnak, de mindenek fölött, és ezt nagyon megfontoltan mondom, veszélyesnek. Ami pedig a polgárok zsebét illeti, nem az a legfájdalmasabb hogy meg kell szorítani a nadrágszíjat, hanem az, hogy semmi nem történt a válságot helyileg okozó tényezők felszámolásáért. Bár nem lehet elvonatkoztatni a nemzetközi történésektől, gondolom, nem kívánja vitatni, hogy itt még van egy-két olyan sajátosság, mely, mondjuk, Németországban, esetleg Svédországban nem áll, és, amire csak nagyon nagy erőlködéssel lehetne ráfogni, hogy nem a mi hibánk, pontosabban a vezetésé, melynek az RMDSZ, egy mandátumot kivéve (ha jól emlékszem), mindig részt vett.
Végig asszisztáltam, mint közönséges halandó, valamikori választó, az agyament pazarlást, a privatizálásnak csúfolt rablást, amelyhez terjedelmes, ellentmondásos és dúsan joghézagos ún. törvényes keretet teremtett a mindenkori vezetés. “Sikerült” megtapasztalnom, milyen, amikor a szabadságot “mindent szabad”-ként értelmezi elsősorban a politikai elit, stb, stb, stb…. Nem vitatom, volt egy-két sikertörténete is a szervezetnek, de ha mérlegre teszem, bizony annak a másik tányérja látszik nehezebbnek.
Csak csodálkozom, valóban nem gondolkodnak el rajta, hogy mi lehet a tétje az RMDSZ félelmetesen elvtelen magatartásának, annak fényében, hogy mindig is a mérleg nyelve szerepét töltötte be a politikai palettán, ennél fogva méreteit jóval meghaladó jelentőségre is tett szert? A gazdasági nehézségek, főleg ha tartósak, rendesen felerősítik a nacionalizmust, a politikai egyensúly fokozottan törékennyé válik. Önök tudják… Önök döntenek, sajnos nemcsak a saját sorsukról. Én úgy találom, és nem győzött meg, hogy amit tesznek/tettek, az politikai öngyilkosság, remélem, csak politikai……… Nem fogok fejet hajtani az önök áldozatos, felelősségteljes munkája előtt, engem már nagyon régen nem képviselnek. Ide le, bármily érthetetlen is ez önnek, vagy hihetetlen, csak az arrogancia, az inkompetencia és a szegénység jut el az önök fennkölt erőfeszítéseiből. Ezt jó, ha tudja.
Megigérem, legközelebb nem fogom a kommentárommal untatni, úgyis csak annyi a haszna, de most kibuggyant.
Sok sikert!!!