Archive for 2011. március

h1

Zsebre vágott szavazataink

március 19, 2011

Nem eléggé elítélhető módon, az elmúlt héten esett fajsúlyos politikai események elemzése helyett egy könnyedebb – és minden bizonnyal következmények nélkül maradó – eset ragadta meg a figyelmemet. Sajtóhírek szerint Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke megrótta Verestóy Attila szenátort, mert a múlt szerdai bizalmatlansági indítványon szavazott. Ezt nem lett volna szabad megtennie, mert a Szövetség elnöke korábban bejelentette, hogy a magyar képviselők és szenátorok jelen lesznek a bizalmatlansági indítvány vitáján, de nem szavaznak. Hiába védekezett a szenátor azzal, hogy háznagyként nem tudta nem átvenni a szavazó-golyókat, mert ő osztotta szét őket és ezért volt kénytelen bedobni az urnába, de a kormány mellett és a bizalmatlansági indítvány ellen voksolt, azt az eligazítást kapta, hogy legközelebb tegye a zsebébe és vigye haza a golyókat.

Eddig a hír, ami akár megmosolyogtató is lehetne, ha nem lenne tökéletes látlelete annak a demokrácia-deficitnek, amely politikai életünket jellemzi. Nem, nem arra gondolok, hogy Kelemen Hunor a „kincstári” golyók „megsuvasztására” biztat egy szenátort. A politikai utasításra elkövetett lopásnak vannak sokkal súlyosabb esetei is ebben az országban, a független bíróság ebben az esetben valószínűleg megállapítaná, hogy a golyóbisok meglovasítása nem bír semmilyen társadalmi veszélyességgel.

A sokkal veszélyesebb része ennek a történetnek, arra a taktikára vonatkozik, amellyel a kormánypárt – alkotmány- és törvénysértően – ellenőrzi saját és koalíciós partnerei honatyáinak a szavazatát és amely immár oly mértékben vált állandó gyakorlattá, hogy az attól való eltérést – még indokolt esetekben is – legalábbis verbális szankció követi. A titkos szavazástól való tartózkodásnak ugyanis egyetlen célja az, hogy azonosítani lehessen azokat a képviselőket és szenátorokat, akik szavaznak és ezt vélhetően azért teszik, hogy támogassák a bizalmatlansági indítványt. Ennek egyébként épp szerdán bizonyságát is adta a vezető kormánypárt, amelyik kizárta soraiból Mircia Giurgiu képviselőt azt követően, hogy volt bátorsága szavazni a bizalmatlansági indítványról (ehhez képest Verestóy olcsón megúszta).

Az alaptörvény 69-ik cikkelye szerint a képviselők és a szenátorok, a nép szolgálatában állnak. Bármilyen kötelező mandátum semmis. Ehhez a 72-es cikkely még hozzáteszi, hogy a honatyákat nem lehet felelősségre vonni a véleményükért vagy a szavazataikért. A két ház együttes üléseinek házszabálya a 34-ik cikkelyben úgy rendelkezik, hogy a kormány beiktatására és a bizalmatlansági indítványra vonatkozó szavazás titkos. Mindezekből világosan kitetszik, hogy egy képviselőnek vagy szenátornak nem lehet megtiltani, hogy szavazzon. Az olyan döntés pedig, hogy egyik vagy másik frakció testületileg távol marad a szavazástól semmis, következésképp felelősségre sem lehet vonni senkit, aki egy ilyen utasítást megszeg.

A hivatkozott jogszabályok száraz szövege voltaképp a lelkiismereti szabadság garanciáját jelenti. Ennek az alapvető emberi jognak a megsértése önmagában is súlyos cselekedet. Halmozottan súlyos azonban akkor, ha épp azokkal szemben követik el, akiknek feladatuk lenne választóik akaratának érvényesítése és – ha lenne alkotmánybíróság ebben az országban – akkor minden bizonnyal szankcionálná is ezt a gyakorlatot. A szavazás megtiltása – a szankció kilátásba helyezése vagy a kizárás szintén ebbe a kategóriába tartozik – jelen esetben nem csak a képviselőt és szenátort, hanem az őket megválasztó állampolgárokat is sújtja, akiknek akarata nem nyilvánulhat meg az ország törvényhozásában.

Az, hogy az államfő kormányőrségének szerepét játszó Demokrata Liberális Párt kiötlött egy ilyen külvárosi ihletésű stiklit a demokratikus vélemény-nyilvánítás cenzúrájára, aligha lep meg bárkit is. De, hogy az RMDSZ kritikátlanul átvegye ezt a gyakorlatot, s még – elismerem, kedélyes formában, de – meg is büntesse a renitenseket már komoly aggodalomra ad okot a Szövetség demokratikus elkötelezettségét illetően.

Reklámok