Archive for 2012. március

h1

Frunzăverde, a jó tanuló

március 29, 2012

Olvasom Emil Bocnak, a Demokrata Liberális Párt elnökének a nyilatkozatát, miszerint Sorin Frunzăverde áruló és erkölcstelen ember, mert „a szülői házat soha nem szabad eladni”. Az exminiszterelnöki metafora minden bizonnyal arra céloz, hogy azt a pártot, amelybe úgymond „beleszületett” a politikus – ha van neki erkölcsi tartása – akkor soha nem hagyhatja el.

Meglehetősen különös erkölcsi követelményt fogalmazott meg a rá jellemző rusztikus világlátásban Emil Boc. Ennek lényege az, hogy a politikus és pártja között az érzelmi, mondhatnám matriarhális kapcsolatoknak erősebbeknek kell lenniük, a politikai elvi kötelékeknél. Teljesen mindegy, hogy választott párt milyen irányba sodródik a politikai palettán, tghának, mint hálás gyermeknek – a szélsőjobbtól a szélsőbalig oda és vissza többször is követnie kell, egyébként nem méltó az anyapárti szeretetre és a választók megbecsülésére. Boc ezen elmélete minden bizonnyal forradalmasítja majd a pártok és tagjaik kapcsolatáról eddig vallott politilógiai nézeteket, de javaslom, hogy most ne előzzük meg a témával kapcsolatos minden bizonnyal nagy elméleti és gyakorlati jelentőségű tudományos vitát.

Maradjunk annál a megállapításnál, hogy Frunzăverde áruló és politikai anyaszomorító, aki eladta a szülői házat. Figyelmesebb jogászok azonban arra hívhatják fel a figyelmünket, hogy ez a ház már nem volt Frunzăverde szülői háza. Ő ugyanis a Nemzeti Megmentés Frontjában „született” mint politikus. Ezt a házat Iliescu 1992-ben kettéosztotta, megszakította a vagyonközösséget és a nagyobbik részét eladta a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának. A kisebbik részében maradt Frunzăverde, azonban Traian Băsescu már ezt is eladta, amikor 2007 novemberében a Demokrata Párt és a Liberális Demokrata Párt fúziója révén létrehozta a Demokrata Liberális Pártot, Az új párt egyben doktrínát is váltott, addigi baloldali, szociáldemokrata meggyőződését jobboldali néppártira változtatva. Ebben a házban Frunzăverde már csak lakó volt, ez már nem az ő szülői háza volt, következésképp nem is adhatta el.

Persze, a metaforáktól és egyébb művészi eszközöktől nem várhatjuk el, hogy minden esetben pontosan adják vissza a valóságot, elegendő, ha a történéseknek az emberi lelkületre gyakorolt hatását, érzelmi kicsapódását megjelenítik. Ezért akár szemet is húnyhatnánk a pártelnök irodalmi botlása fölött, ha annak lényege, az anyapárt elhagyásának vélelmezett erkölcsi vétsége okán kirobbant felháborodás hiteles lenne. Csakhogy a Demokrata Liberális Párt puritán és moralizáló elnökét csöppet sem zavarta, hogy pártja országos rekordernek minősül a szülői házukat értékesítő politikusok felszippantásában. Theodor Stolojan, Valeriu Stoica, Gheorghe Flutur, Gabriel Berca, Mircea Cinteză és más magas rangú politikusok „leigazolásakor” Emil Boc nem állított fel velük szemben ugyanolyan magas erkölcsi követelményeket, mint most Frunzăverdevel kapcsolatosan. Mi több, a konkurrens pártok vezető politikusainak a „lenyúlása” a szülői ház atyjának a munkamódszerévé vált és amikor a jövevények már nem fértek el a csalási tűzhely körül, akkor Zeusz egy külön árvaházat emeltetett a politikai anyátlanoknak és apátlanoknak a (narancs)sárga ház hátsó udvarában, Románia Haladásáért Szövetségnek (RHSZ) (az akronümon másik jelentése – Román Hírszerző Szolgálat – nem is biztos, hogy véletlen egybeesés következménye) keresztelve a kissé spártai, de célirányos politikai nevelést megvalósító intézményi hajlékot.

Emil Boc – ha következetes lenne – akkor dícséretben és nem dorgálásban kellene, hogy részesítse az elcsángáló Sorint. Ő ugyanis elsajátította a szülői ház atyjának egyik legfontosabb tanítását – ami vélhetően kötelező tantárgy lesz abban a politikai iskolában, amelyet saját nyilatkozata szerint Traian Băsescu szándékozik megnyitni, miután befejezi politikai pályafutását – és amely arról szól, hogy a politikai erőviszonyok nemcsak – sőt, nem elsősorban – a népakarat megváltozásának eredményeképp, hanem ígéretek, zsarolások, személyes érdekek, megvesztegetés stb. hatására módosulnak.

Reklámok
h1

Vizsgázik a főherceg

március 9, 2012

A Karinthy Frigyes által kitalált számos játék egyike a Vizsgázik a főherceg című. A játék sajátossága az, hogy a főherceg nem bukhat meg a vizsgán, mert az a tanár állásába kerülne. Következésképp a tanár igyekszik a lehető legkönnyebb kérdést feltenni a főhercegnek, ám az természetesen elhibázza a választ. Ekkor a tanárnak meg kell magyaráznia, hogy a főherceg által mondott ostobaság miért volt mégis helyes. Egy zsűri értékeli a tanár magyarázatát. Amennyiben meggyőző volt, úgy a helyén marad és vizsgáztatja a következő főherceget, aki a zsűritagok közül kerül ki, az előző főherceg pedig távozik a játékból. Ha a zsűri nem fogadja el a tanár magyarázatát, akkor a tanár esik ki a játékból és a tanár helyét az egyik zsűritag veszi át. A játék addig folytatódik, amíg elfogynak a zsűritagok.

Az, ami a kormánykoalícióban a Liberális Demokrata Párt és az RMDSZ között történik, kísértetiesen hasonlít a nagy író által kitalált játékra. A tanár szerepét az RMDSZ játssza, a főherceg pedig a PDL. Az RMDSZ igyekszik könnyen teljesíthető feltételeket szabni a kormányban maradásért, de a PDL ezeket sem teljesíti, minekutána az RMDSZ meg kell magyarázza a zsűrinek vagyis a saját választóinak, hogy miért marad mégis a kormányban.

Ezelőtt három évvel a Szövetség még három feltételt szabott a Boc-kormány támogatásáért. A teljes körű anyanyelvi oktatást lehetővé tevő tanügyi törvény, a kisebbségi törvény és a régióátszervezési törvény elfogadását. Később született még néhány protokollum, amelyekben megállapodtak gazdaságélénkítő intézkedésekről, a választási törvények módosításáról, a bércsökkentés előtti fizetések helyreállításáról. Mindebből csak egyetlen dolog valósult meg, nevezetesen a tanügyi törvény elfogadása, amelyet viszont a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen nem tartanak be.

Az RMDSZ – azaz a tanár – megmagyarázta, hogy a megállapodás megszegése ellenére sem léphet ki a kormányból, mert az politikai instabilitáshoz vezetne, amely vélhetően még a koalíciós fegyelmezetlenségnél is rosszabb lenne.

Most újabb protokollum aláírására készülnek a felek, de az RMDSZ már óvatos. A végletekig könnyített a kérdéseken. Kikerült a tananyagból a kisebbségi törvény, a régióátszervezési törvény, a választási törvény, sőt még a gazdaságélénkítés is, maradt a béremelés – ha lesz rá pénz – az infrastruktúra fejlesztése amin az észak-erdélyi autópálya építésének a folytatása értendő és az, hogy a MOGYE-n tartsák be a törvényt és hozzák létre az önálló magyar tagozatot. A béremelés, ha van rá fedezet egy választási évben minden kormánypártnak érdeke, ez nem minősül kisebbségi célkitűzésnek. Az észak-erdélyi autópálya építéséről hatályos szerződés van érvényben, aminek betartása nem politikai alku tárgya. Ha pedig egy törvényt nem tartanak be – jelesen a tanügyi törvényt a MOGYE-n – akkor jobb helyeken a bírósághoz és nem a koalíciós partnerhez szoktak fordulni. Ennél alacsonyabb szintre süllyeszteni az igényeket már valóban nem lehetett volna. Ám bármilyen meglepő, egyesek még ezt az igénylistát is enyhítenék. S ráadásul nem is a PDL-sek, hanem az RMDSZ-esek. Szövetségi források szerint az RMDSZ államtitkárai és államtitkári rangú köztisztviselőinek egy része hevesen bírálta Markó Bélát azért a kijelentéséért, hogy amennyiben a MOGYE ügye nem rendeződik, le fog mondani miniszterelnök-helyettesi tisztségéről és azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a Szövetség kilépjen a kormányból. Szerintük ez nem olyan fontos kérdés, ami miatt ki kellene lépni, s játsszon Markó csak a saját tisztségével, de ne a másokéval.

A főherceg – vagyis a PDL – március 12-re halasztotta válaszát a MOGYE ügyében. Kérdés, hogy kell-e utána magyarázkodnia az RMDSZ-nek.

A játék a végéhez közeledik. A zsűri – azaz a romániai magyarok – mielőtt még elfogynának kiértékelik a tanár – és közvetve a főherceg -teljesítményét. És akkor kiderül, hogy ki fog kiszállni a játékból.

h1

Natália kedvence

március 5, 2012

Ma az unokámnak, Natáliának főztem. Mégpedig csirkemellet almásbundában.

Hozzávalók:

  • 75 dkg. csirkemell (én kicsontozott combokat is használtam);
  • 25 dkg. finomliszt;
  • 2 tojás;
  • 4 dl. tej;
  • két evőkanál méz;
  • 7 alma;
  • fahéj, őrölt bors.

Elkészítése:

A csirkemellet megmossuk, lecsöpögtetjük, majd szeletekre vágjuk és félretesszük. Elkészítünk egy masszát a lisztből, tejből, tojásból egy evőkanál mézből (a másikat meghagyjuk a sütéshez), 3 reszelt almából, teszünk bele fahéjat, borsot, majd jól összedolgozzuk (olyasmi lesz belőle mint a palacsinta-tészta).

Ezután a csirkemell darabokat alaposan megmártjuk a masszában és forró olajban kisütjük. Átlag 6-7 perc alatt mindkét oldala megsül.

A fel nem használt négy almát meghámozzuk, kicsumázzuk és szeletekre vágjuk, majd bekenjük a megmaradt mézzel. Ezt forró rostélyra tesszük és megsütjük. Néhány perc alatt, az alma megpuhul, a méz pedig karamelles bevonatot képez rajta. Ekkor félretesszük és a hússal együtt tálaljuk. Köretnek krumplipürét ajánlok hozzá.

Remélem, hogy Natáliának is ízleni fog.