Archive for 2014. december

h1

Iohannis, ha (félre)beszél

december 21, 2014

Hogy a ma beiktatott elnök keveset beszél, az rendben van. De amikor megszólal, akkor elképesztő ostobaságokat is képes mondani. Amikor a választási kampányban „politruk”-nak, azaz politikai komisszárnak minősítette magát (s aztán magyarázatával tovább súlyosbította a helyzetét), vagy amikor teljesen természetesnek tartotta, hogy fedett ügynökök vannak az újságírók és a politikusok között, akkor még azzal mentegettem magamban, hogy a választási kampány stresszét nem bírta. No de pénteken – ezelőtt két nappal – már biztos lehetett volna a dolgában. Senkitől sem zavarva vagy kényszerítve, a legcsekélyebb nyomás nélkül, barátságos környezetben, a Nemzeti Liberális Párt nőszervezete előtt a következőket mondta: „Mi nem küldhetjük haza a politikai elitet, hogy elővegyük helyette a fiókból a tartalékot, mert ilyen nincs. De tehetünk egy nagyon egyszerű dolgot: reformáljuk meg a pártokat úgy, hogy működjenek jobban, átláthatóbban, közelebb az állampolgárhoz.”

Ha megengedik értelmezném az eszmei mondanivalót. A iohannisi helyzetértékelés szerint a teljes politikai elit minden egyes tagjának a hazaküldése lenne kívánatos (nem tudom, hogy saját magát politruki minőségében a politikai elit részének tekinti-e, de mindegy, hiszen helyette sincs tartalék a fiókban). Vagyis kivétel nélkül egyetlen politikus sem alkalmas tisztsége betöltésére, az országban minden polgármester, tanácsos, nem is beszélve a képviselőkről és a szenátorokról egytől egyig hülye vagy korrupt. Felvetődik a kérdés, hogy ő, miért vállalta, hogy elnöke legyen egy politikai pártnak, amelyiknek minden egyes tagját haza szeretné küldeni. Ez az általánosítás meglehetősen merész és minden alapot nélkülöz.

Még ennél is érdekesebb viszont, hogy hogyan képzeli a politikai elit „nagyon egyszerű” reformját? Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztállyal, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel, vagy a szolgálatokkal? Netán pszichoterápiát szándékozik kezdeményezni a politikai pártokkal? Továbbá: az Alkotmány melyik cikkelye alapján feladata az államfőnek, hogy a politikai pártok reformjával foglalkozzék?

Valaki érti ezt az embert?

Reklámok
h1

Iohannis şi deontologia

december 17, 2014

Ieri Curtea Constituţională – este adevărat, că la limită 5 contra 4 – dar a votat că art. 87, alin. 1 litera „f” din Legea 161/2003, care prevede că „Functia de primar si viceprimar, primar general si viceprimar al municipiului Bucuresti, presedinte si vicepresedinte al consiliului judetean este incompatibila cu (…)functia de reprezentant al unitatii administrativ-teritoriale in adunarile generale ale societatilor comerciale de interes local sau de reprezentant al statului in adunarea generala a unei societati comerciale de interes national” este constitutional. În consecinţă nu există nici un împiediment legal ca Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie să continue judecarea cauzei în care Klaus Iohannis, preşedintele ales al României este acuzat de incompatibilitate într-ucât a cumulat funcţia de primar cu reprezentant al municipalităţii în consiliile de administraţie a firmelor SC. Pieţe Sibiu SA. şi SC. Apa Canal SA.

Despre consecinţele juridice ale unei eventuale stabilire a incompatibilităţii lui Iohannis am scris deja într-un alt articol (din păcate doar în limba maghiară, încă nu am avut timp să traduc), acum aş dori să analizez efectele etice şi politice ale unei asemenea eventuale decizii.

În data de 11 iunie, anul curent domnul Iohannis a declarat că va renunţa la funcţia publică în situaţia în care va pierde procesul cu ANI. Desigur putem să ne gândim, că atunci Iohannis s-a referit doar la calitatea lui de primar al Sibiului, nu şi la demnitatea de preşedinte al statului, deşi nu a specificat acest lucru, a vorbit în sens generic, despre funcţia publică. Însă în data de 7 octombrie – deja în campanie electorală – Iohannis revine, şi declară pentru RFI că în situaţia în care se va constata în cazul lui situaţia de incompatibilitate printr-o hotărâre judecătorească, atunci „eu trebuie sa fac un act de moralitate, nu neaparat de legalitate, fiindca legal lucrurile sunt simple, o candidatura definitiva nu poate fi retrasa…”. Cu alte cuvinte Iohannis a sugerat că va renunţa la candidatura, dacă pierde procesul cu ANI. Altfel teza a doua din citat nu ar avea sens. Înţelesul acesteia este, că deşi nu ar avea această obligaţie legală, el din considerente morale va renunţa la candidatura. Este însă interesant de observant, că în continuarea propoziţiei Iohannis spune, că procedural nu există suficient timp, ca să fie judecat definitive în acest proces până la alegeri, ceea ce pune sub semnul întrebării sinceritatea cu care a evocat posibilitatea renunţării la candidatura, pentru că astfel practic nu a mai asumat nici un risc. Cu doar o lună mai târziu Iohannis iarăşi aduce în discuţie – în mod indirect – situaţia lui. Aflat la Cluj în turneu electoral declara că primul lucru care va face ca preşedinte: renunţă la imunitate. Aici sunt două situaţii. Ori Iohannis – nefiind jurist – nu cunoaşte Constituţia, şi nu ştie că imunitatea este un atribut al mandatului de preşedinte, şi alesul nu poate să renunţe la aceasta, ori el a vrut iarăşi să sugereze, că dacă va fi declarat incompatibil, atunci nu se va ascunde după imunitatea prezidenţială, ci va renunţa la mandat cu imunitate cu tot.

După astfel de antecedente decizia de ieri a Curţii Constituţionale cel puţin ar trebui să pună pe gânduri pe Klaus Iohannis aşa cu câteva zile înainte de preluarea mandatului. Elementul central al campaniei prezidenţiale a lui a fost lupta anticorupţie, respectarea legalităţii, întemeierea unei mod onest şi moral de a face politică. În cazul în care ÎCCJ ar confirma decizia ANI privind incompatibilitatea lui, singura consecinţă morală ar fi demisia (indiferent de urmările strict juridice unei astfel de decizii a instanţei). În caz contrar el ar pierde credibilitatea şi ar continua practica predecesorului său care a promis că va demisiona în cinci minute şi a mai stat vre-o şapte ani bine mersi la Cotroceni.

În ultima lună am citit foarte multe comentarii, şi analize, potrivit căreia alegerea lui Iohannis a reprezentat revolta societăţii româneşti, împotriva clasei politice corupte, avidă de putere şi mânate doar de interese personale. Prin Iohannis a început prihănirea noastră, “ne-am luat ţara înapoi” din mâinile murdare al clasei politice corupte şi imorale. Bun. Dar cu cât ar fi mai moral faţă de actuala clasă politică un preşedinte care ar începe mandatul cu încălcare promisiunilor?

h1

Iohannis és a deontológia

december 17, 2014

Ma az Alkotmánybíróság – igaz, minimális többséggel, öt igen és négy nem szavazattal – megállapította, hogy a 2003/161-es számú törvény 87-es cikkelye első bekezdésének „f” pontja, amelyik kimondja, hogy a helyhatóságokban dolgozó választott tisztségviselők státusa összeférhetetlen a helyi érdekeltségű közszolgáltatási cégek igazgatótanácsi tagságával nem alkotmányellenes. Következésképp nincs jogi akadálya annak, hogy a Legfelsőbb Bíróság megállapítsa akár azt is, hogy Klaus Iohannis nem tölthette volna be egyidejűleg a polgármesteri tisztségét és a SC. Pieţe Sibiu SA valamint a SC Apă Canal SA igazgatótanácsi tagságát.

A kérdés jogi vetületéről már korábban értekeztem, most annak politikai, etikai oldalára térnék ki. Ez év június 10-én a ma már megválasztott államfő a következőt mondta: „Lemondok a köztisztségről, ha elveszítem a pert az ANI-val” azaz az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel. Persze, azt is gondolhatnánk, hogy nem az államfői közméltóságra, hanem a polgármesteri köztisztségre gondolt a nyilatkozó. Csakhogy Iohannis a választási kampányban ez év október 6-án arra az újságírói kérdésre, hogy mi történik akkor, ha a Legfelsőbb Bíróság megerősíti az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség döntését és megállapítja az összeférhetetlenségét korábbi tisztségei között, a következőt nyilatkozta: „Abban az esetben egy erkölcsi lépést kell megtennem. Nem feltétlenül törvényességit, mert törvényesen a dolgok egyszerűek, egy végleges jelölés nem vonható vissza.” Vagyis Iohannis azt sugallta, hogy visszalép az államfői jelöléstől, ha a bíróság esetében megállapítja az összeférhetetlenséget. Nyilatkozatának második mondata egyértelműen erre utal, hiszen egyébként nem lenne értelme. Célzása csakis úgy dekódolható, hogy bár törvényesen nem lehetne kényszeríteni a visszalépésre, ő ezt erkölcsi okokból mégis megtenné. Pont egy hónappal később Kolozsváron Iohannis megerősítette ezt a gondolatot, amikor azt mondta, hogy államfőként „első dolog amit teszek, lemondok az elnök mentelmi jogáról”. Most tekintsünk el attól, hogy a nem jogász Iohannis nem tudta, hogy az elnöki mentelmi jog az alkotmány szerint a mandátum attribútuma, következésképp a megválasztott nem mondhat le róla. Az amit ismételten sugallni kívánt az volt, hogy nem akar a mentelmi jog mögé bújni, ha a bíróság netán elmarasztalná.

Ilyen előzmények után az Alkotmánybíróság döntése legalábbis el kellene gondolkodtassa így néhány nappal beiktatása előtt Románia megválasztott elnökét. Az ő választási retorikájának központi eleme épp a korrupcióellenesség, a törvényesség feltétlen betartása, az erkölcsös politizálás meghonosítása volt. Függetlenül attól, hogy a Legfelsőbb Bíróság esetleges elmarasztaló döntése esetében jogilag kikényszeríthető-e a lemondatása, teljesen hitelét veszítené, ha elődje gyakorlatát folytatná, aki megígérte, hogy amint a parlament felfüggeszti öt percen belül lemond, hogy aztán még hét évet elnökösködjön.

Az elmúlt hónapban rengeteg kommentárt, elemzést olvastam arról, hogy Iohannis győzelme a román társadalom tiltakozása volt a korrupt, hatalmához görcsösen ragaszkodó, önös érdekei által vezérelt politikai elit ellen, s íme, most eljött a megtisztulás pillanata, Iohannis révén „visszavettük a hazát” az azt felelőtlenül bitorló, erkölcstelen politikusoktól. Rendben, de akkor miben különbözik ettől a politikai elittől, az az államfő, aki ígéretszegéssel kezdi meg mandátumát?