Archive for 2015. január

h1

Lazackrémes penne

január 15, 2015

Emlékeznek még az átkosból a halkrémre? Olyan tubusokban árulták, mint a fogpasztát (a tubus színe kék volt, amelyen hullámokat utánzó fehér díszítés húzódott meg). A krém fehér volt, erősen sós, büdös, de finom. Legalábbis én nagyon kedveltem. Aztán egyszer csak – mint minden jó dolog abban az időben – a halkrém is eltűnt a boltokból és azóta sem láttam. A múltkorában nosztalgiám támadt a halkrém után, s gondoltam, hogy megidézem a nagy idők emlékét, csak egy kicsit másképp, amúgy olaszosan. Ebből az ötletből született az alábbi recept.

Hozzávalók:

  • fél kiló lazacfilé;
  • kb. 2,5 dcl. tej;
  • 10dkg. vaj;
  • két tojás;
  • 20 dkg. mascarpone sajt (jobban illene az ételhez valamilyen sósabb sajt, de én egészségügyi okokból nem ehetek sok sót, ezért döntöttem a mascarpone mellett);
  • 4-5 gerezd fokhagyma;
  • fűszerek: só, bors, chili paprika, rozmaring, oregánó (de ízlés szerint választható más is);
  • 30 dkg. penne, de lehet bármilyen más száraztészta is.

Elkészítése:

A lazacot megmossuk, megtisztítjuk a bőrétől, darabokra vágjuk és megfőzzük. Amíg a hal fő, addig elkészítjük a krémet. Ehhez az úgynevezett „bain marie”, azaz gőzfürdős eljárást használjuk. Egy edényben vizet forralunk, erre ráteszünk egy másikat és abban készítjük el az ételt. A legjobb, ha van egy külön erre a célra szolgáló edényünk, de ha nincs, akkor egy félgömb alakú edény is megteszi, amelyik megáll egy láboson (én ilyet használtam). Ebbe az edénybe tesszük a tejet, beleütjük a két tojást és habverővel elkeverjük. Kisebb adagokban adjuk hozzá a vajat és a mascarponet, vigyázva arra, hogy minden adag után csomómentesen keverjük el a masszát. Az elején ez nagyon híg, de aztán szép lassan besűrűsödik. Ekkor következik a fűszerezés. Javaslom, hogy minden adag fűszer belekeverése után kóstoljuk meg a szószt, s attól függően, hogy milyen ízt szeretnénk kialakítani folytassuk a műveletet. Az étel elkészítésének ez a legfontosabb eleme. Ekkor keverjük hozzá a már megfőtt lazacot és botmixerrel az egészet pépesre mixeljük. Közben megfőzzük a pennét (makarónit, laskát, azt amit) – figyelem, 8-10 percnél ne főzzük többet – s miután leszűrtük, keverjük hozzá a szószt, s már készen is vagyunk. Ha megmarad valamennyi szósz, azt betehetjük a fagyasztóba, s később felhasználhatjuk.

image (1)

Reklámok
h1

Farmecul discret al comunicării

január 12, 2015

Azi dimineaţa în autobuz:

  • Nu vă supăraţi, vreţi să deschideţi şi dvs. un pic geamul?
  • De ce credeţi că vreau să deschid un pic geamul. Şi în afară de mine cine mai doreşte să deschide – un pic – geamul?
  • Dacă vreţi să deschideţi şi dvs….
  • Nu am avut această intenţie. Dar nici nu am nimic împotriva deschiderii – un pic – a geamului.
  • Păi atunci să deschideţi!

Am deschis geamul, dar am gândit mai departe la formula folosită de doamna, care dorea să-i deschid – un pic – geamul autobuzului. Apelatoarea mea a folosit o metodă generalizată în vorbirea românească contemporană: transferul rugăminţii într-o ofertă făcută mie. A sugerat că prin deschiderea – un pic – a geamului va asigura confortul meu termic (ea eventual va fi o beneficiară colaterală a răcoarei ce va pătrunde în incinta autobuzului). Pentru a întări această idee a mai schiţat şi o nevoie socială, şi un sprijin popular masiv – de altfel inexistent, sau cel puţin neverificat – în favoarea deschiderii geamului, întrebându-mă dacă nu doresc „şi eu”, probabil alături de masele largi populare de la oraşe şi sate deschiderea – un pic – a geamului. În această ipoteză un eventual refuz al meu deja s-ar fi lovit de interesul general al societăţii.

Aparent această tehnică de a masca o rugăminte este un semn de politeţe. Mie însă mi se pare un fals. Un mod şiret de a masca faptul că am o nevoie şi doresc ca cineva să-mi satisfacă acea nevoie. Mult mai simplu şi mai corect era dacă doamna respectivă m-ar fi rugat să deschid geamul, pentru că ei este cald.

h1

Marhaborda Bloody Mary-vel

január 11, 2015

Ez olyan recept, ami a lehető legnagyobb szabadságot adja a szakácsnak. Tulajdonképpen bármit és bármilyen mennyiséget felhasználhatunk hozzá, ezért az alábbi receptet tekintsék amolyan ötletadónak, bízzák magukat nyugodtan a fantáziájukra. Nagyon nehéz elrontani.

Marhaborda Bloody Maryvel

Hozzávalók:

  • egy hozzávetőleg egy kilós marhaborda (lehet sertés vagy birka is is, sőt bármilyen csontos hús lehet);
  • zöldségek (ami van otthon, minden jó). Én a következőket használtam: hagyma, paradicsom, piros paprika, gyömbér, gomba, fokhagyma, zellergumó, répa, peszternák);
  • fűszerek: só, bors, citrom, köménymag, mustármag, szegfűbors;
  • két zöld citrom leve;
  • mustár;
  • oliva-olaj;
  • petrezselyem zöldje és kapor;
  • egy liter Bloody Mary.

Elkészítés:

Serpenyőben mustármagot, szemes borsot, szegfűszeget és egy kevés köménymagot pirítunk. Amikor már érezni, hogy kiadták az aromájukat, akkor mozsárban összetörjük őket és a kapott porral alaposan bedörzsöljük a marhabordát, majd bekenjük egy kevés mustárral, meglocsoljuk oliva-olajjal és a zöld citromok levével. Ebben a pácban hagyjuk és betesszük a hűtőbe néhány órára. A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk és felaprítjuk (ha van konyhai robotunk, akkor ez nagyon egyszerű). A zöldségeket betesszük egy nagyobb tűzálló edénybe (én római tálat használtam). Rátesszük a bepácolt bordát, Én még megszórtam egy kis apróra vágott petrezselyemzölddel és kaporral is. Ráöntöttem a Bloody Maryt, lefedtem és előmelegített sütőbe tettem. Százötven fokon nyolc órát sütöttem. A zöldségeket szószként külön lehet tálalni.

Köretnek burgonyapürét javaslok. Kicsit időigényes, de nagyon finom.

h1

Mascarponés palacsinta Nigella módra

január 10, 2015

Az alábbi receptet a Paprika TV egyik sztárjától, Nigella Lawsontól tanultam. Csakhogy ő ricottával, azaz ordával készítette. Minthogy én ma reggel a sarki boltban nem kaptam ordát, mascarponét használtam. Nem tudom, hogy milyen lett volna ricottával, de mascarponéval szenzációs. Feltétlenül próbálják ki.

Mascarpones palacsinta 2015.01.10. 13-29-28

Hozzávalók:

  • két tojás;
  • két dcl. tej;
  • 20 dkg. mascarpone túró;
  • liszt (amennyit felvesz);
  • bors;
  • egy tasak vaniliás cukor.

Elkészítése:

A tejet meglangyosítjuk és összekeverjük a tojásokkal. Hozzáadjuk a mascarponét és egy kicsi habverővel csomómentesen elkeverjük. Beletesszük a borsot (ízlés szerinti mennyiséget) és a vaniliás cukrot. Ezután kanalanként adagoljuk hozzá a lisztet, mindegyik kanál után csomómentesre keverjük (a habverő ilyenkor felbecsülhetetlen segítség), s ezt a műveletet mindaddig folytatjuk, amíg a massza olyan félkemény lesz. Akkor jó, ha a tészta még folyékony, de ugyanakkor már egy kissé össze is áll. Ha netán túl sűrű lesz, töltsünk hozzá tejet. Amikor a palacsintatészta állagát megfelelőnek találjuk, akkor kanalanként tegyük a forró serpenyőbe. Ha van teflon- vagy kerámiabevonatú serpenyőnk, akkor olaj nem szükséges (én ezt kezdetben nem hittem, de meggyőződtem róla). Akkor jó, ha serpenyőben kb. 1,5 milliméteres, féltenyérnyi darabok alakulnak ki. Körülbelül egy perc alatt megsül az egyik oldala, akkor néhány másodpercre megfordítjuk és kitesszük egy papírszalvétával bélelt tányérra. Vigyázzunk rá, hogy egyszerre ne merjünk túl sokat a tésztából, mert ha túl vastag lesz, akkor nem sül át és fordításkor a felső része elfolyik. A serpenyőbe ne tegyünk egyszerre 3-4 kanálnál többet (persze attól is függ, hogy mekkora a serpenyő), hogy a palacsinták ne érjenek egymáshoz, mert összeragadhatnak.

A végeredmény (már ami megmaradt belőle) fentebb látható.