Archive for 2016. május

h1

Jurnal SMILA nr. 68. Chilli con carne pentru bucătari leneşi

május 18, 2016

După pâinea feliată, chilli con carne este cea mai mare realizare a omenirii. Desigur exagerez, dar nu foarte mult. Este o mâncare perfect echilibrată, săţioasă, gustoasă, sănătoasă şi uşor de preparat. Mie îmi place foarte mult, mă şi mir cum de nu am postat până acum. Era deja cazul. Din această mâncare merită să facem o cantitate mai mare. Dacă nu se termină, se poate porţiona în pungi de plastic şi băgat în congelator. Reîncălzit nu pierde mult din gust şi sunteţi salvaţi când nu aveţi timp sau chef de gătit, eventual vin musafiri neanunţaţi.

Ingrediente:

  • două cepe;
  • 500 gr. de fasole pestriţă;
  • 1 kg. de carne de vită tocată;
  • 6-8 căţei de usturoi;
  • o lingură de ulei de floarea soarelui;
  • 1-2 ardei chilli (se poate şi mai mult dacă vă place gustul mai picant);
  • 800 gr. roşii decojite (dacă nu spuneţi la nimeni, vă recunosc că eu am folosit două cutii de conserve cu răşii gata decojite, ştiu că acest lucru nu este demn de un bucătar care cât de cât se respectă, dar mi-a fost lene să decojesc roşiile);
  • 200 ml. vin roze sau roşu;
  • sare, piper, boia dulce, chimen, foi de dafin (2-3) cimbrişor, rozmarin.

Preparare:

Fasolea spălăm şi punem la înmuiat în seara precedentă gătirii. Strecurăm fasolea şi punem la fiert cu câteva foi de dafin. Când este aproape gata, atunci ne apucăm de carne. Călim ceapa tocată mărunt pe ulei încins. Când ceapa devine sticlos, punem carnea şi amestecăm continuu, să nu se lipească. Când carnea a schimbat culoarea, punem vinul şi un pic de apă. Adăugăm fasolea, usturoiul, roşiile, ardeiul chilli tăiat mărunt (pe care merită să verificăm şi dacă găsim prea iute, să scoatem sâmburii sau să punem mai puţin, dar să nu eliminăm complet, pentru că această mâncare trebuie să aibă un pic de iuţeală, care să „înnebubească” fasolea) şi punem celelalte condimente. Amestecăm bine şi mai adăugăm un pic de apă (fasolea va absorbi) şi punem vasul la cuptorul preîncălzit la 180 de grade Celsius. Lăsăm la cuptor cam o oră şi jumătate, după care se poate servi. Mie îmi place cu smântână, dar nu este obligatoriu, e foarte bun şi cu murături.

Chilli con carne

h1

Kis erdélyi Woodstock szalamandrákkal

május 16, 2016

Izgalmas témát választott Márton Evelin amikor megírta a Szalamandrák éjszakái1 című regényét. A kilencvenes évek elején eszmélő generáció a „vásott éjek álmodása” után épp elindulna az önmegvalósítás útján, amikor kiderül, hogy a hirtelen jövőkép nélkül maradt átmeneti társadalomnak nincs rá szüksége. Így aztán nekik sincs szükségük a rendszerre, hanem lázadás és nihilizmus között sodródnak. Magukban, olykor egymásban keresik a boldogságot és a boldogulást, akárcsak a ’68-as ifjúsági mozgalmak, illetve a szalamandrák csapatai. Csakhogy Woodstock igéi, a „sex, drog and rock and roll” akkor is és most is hamis alternatívának bizonyultak egy változásra, megújulásra képtelen társadalommal szemben. Laza szálak kötik össze Márton Evelein szalamandra-csapatát, ám mégis erős egyéniségek ők. Akár emblematikus figurái is lehetnének a kornak, ha valaki egyáltalán odafigyelne rájuk. A szalamandrák látszat-szabadságban élnek. Hiába akarnak életük végéig a Sárga parton maradni, előbb-utóbb valamennyien visszatérnek munkahelyükhöz, feleségeikhez, szeretőikhez. A rendszer előbb nem vesz tudomást róluk, majd egyeseket közülük lassan, szinte észrevétlenül bedarál, persze ehhez az is kell, hogy ők maguk kössenek egyre nagyobb kompromisszumokat. Aki viszont nem tanul meg (vagy nem akar megtanulni) alkalmazkodni, az így vagy úgy, de belepusztul.

IMG_0724

Mégsem pusztán szocio-regény a Szalamandrák éjszakái. Több annál. A felnőtté válás (nem feltétlenül érés) rendkívül alapos lélektani elemzése a könyv talán legértékesebb része. A szerző körültekintő megfigyeléssel, szinte tudományos igényességgel elemzi a személyiségfejlődés rendkívül összetett folyamatát. Különösen izgalmasak azok a fejtegetések, amelyek az együtt, vagy külön-külön boldogulás kérdését feszegetik. Meddig rendelhetőek alá az egyén érdekei a baráti társaságnak vagy a szerelmi kapcsolatoknak? Mi értékesebb az egyén vagy a közösség? A válaszokat nem a szerző, hanem maga az élet, pontosabban a regény életszerű történetei adják meg.

És ezzel el is érkeztünk a regény másik nagy erényéhez, a történetekhez, amelyek a legtöbbször önmagukban is megállnák a helyüket egy novelláskötetben. Érzékletesen megfogalmazott, hitelesnek tűnő, elgondolkodtató, olykor humoros, magvas történetek ezek, amelyekben szinte mindenki, aki átlépte harmincadik életévét, magára ismerhet.

Szólni kell még a regény kisebbségi száláról is. Márton Evelin nem bújik el, nem helyezi el szereplőit sosemvolt országok kitalált városaiba. Erdélyben, Bukarestben, a Fekete tenger partján, no meg Afrikában játszódnak az események, amelyeknek szereplői magyarok, románok, tatárok (olykor pedig maszájok, de az egy más kérdés). Óhatatlanul szóba kerül tehát az úgynevezett nemzetiségi kérdés, amelyik ugyanúgy megoldatlan marad, mint a romániai társadalom ezeregy problémája. Szerző viszont e tekintetben biztos kézzel mutat utat a kívánt párbeszéd irányába, ami a szalamandra-csapatban – de csak ott – meg is valósul.

Végül pedig érdemes odafigyelni a regény nyelvezetére. Márton Evelin úgy ír, ahogyan beszél. Hacsak nem bonyolódik esszészerű, már-már a prózavers határait súroló fejtegetésekbe (de talán még akkor is) rendkívül közvetlen, nyitott, kreatív és szókimondó. Ez a nyelvezet is hitelessé teszi a harmincas generáció regényét, a szalamandrák laza közösségét és e közösség elkerülhetetlen felbomlását.

1Márton Evelin: Szalamandrák éjszakái, Bookart kiadó 2015

h1

Jurnal SMILA nr. 67. 1 Mai bisericesc

május 2, 2016

Ieri a fost dublu sărbătoare, Paştele ortodox şi greco catolic şi Ziua internaţională a celor ce muncesc. Aşa că am ales un meniu adecvat pentru a cinsti cum se cuvine această sărbătoare, şi anume drob de miel (că doar nu sunt de la brigada antidrob) şi mici cu bere. Dar într-ucât eu nici unu din aceste delicatese nu ştiu să le fac (micii am încercat odată, dar a fost un eşec total: câinele a mâncat), aşa că am căutat un restaurant unde am găsit aşa ceva. Un cunoscător mi-a recomandat Restaurantul La Mahala din centrul vechi. Acolo m-am dus.

Stabilimentul are o arhitectură potrivită cu numele. Designerul a făcut o treabă bună, te simţi ca în curtea uzinelor Steagul Roşu de altă dată în timpul pauzei de masă. Uşa rabatabilă de atelier, mese din tablă acoperite cu faţă de masă în carouri, sticle de vin în formă de con, cum numai la bunicul meu am mai văzut şi bineînţeles halbe de bere. Doar o trupă de turişti greci foarte gălăgioşi m-au readus la realitate, că totuşi sunt în centrul vechi şi nu în mahala.

Servirea a fost foarte bună. „A venit băiatu” la cel mai mic semn şi a fost operativ.

Meniul nu conţine mâncăruri sofisticate: ciorbe, grătare, cârnaţi, sarmale, şniţele. Drobul a fost bun, iar usturoiul verde servit alături a „înnebunit” mâncarea.

Drob és mici

Micii erau un pic arşi, dar gustul era bun, la fel mămăliga servită alături. Berea era a casei şi cam dulce, dar s-a putut bea.

Drob ;s mici1

Puţin m-a deranjat că au luat atât în serios caracterul restaurantului, încât cafea espresso nici nu a avut, doar cafea la ibric, iar aşa ceva eu nu beau niciodată.

Notarea: Ambianţa, atmosferă: 9,50;

Servirea: 9,50;

Mâncarea: 8;

Raport preţ/calitate: 10 (având în vedere zona e de a dreptul cadou social).