Archive for the ‘Politika’ Category

h1

Moldovában a helyzet fokozódik

január 15, 2016

Bekeményíett Nicolae Timofti, a Moldovai Köztársaság elnöke, miután másodszor is visszautasította egy vitatott üzletember, a milliárdos Vlad Plahotniuc miniszterelnöki jelölését, mi több, a tisztségre saját emberét, az eddig elnöki tanácsosként dolgozó Ion Pădureanut nevesítette. (Pădureanu korábban igazságügyminiszter volt a Ciubuc-kormányban). Az Alkotmány értelmében január 29-ig mindenképp be kell iktatni az új miniszterelnököt, ellenkező esetben feloszlik a parlament és kiírják az előrehozott választásokat. Ez a megoldás a szocialistáknak kedvezne, akik a közvélemény-kutatások szerint megnyernék a választásokat. Addig azonban még jogi problémákat is meg kell oldania a moldovai igazságszolgáltatásnak. Ugyanis a kisinyovi alkotmánybíróság egy korábbi döntésében úgy foglalt állást, hogy a parlamenti többség által jelölt személyt az államfő másodszor nem utasíhatja vissza. Ezt most megszegte Timofti, viszont ahhoz, hogy kötelezni lehessen Plahotniuc jelölésének elfogadására, az alkotmánybíróság hasonló döntésére van szükség, hiszen a korábbi határozat csak egy másik esetre vonatkozott és a joggyakorlatot Moldova Köztársaságban sem tekintik jogforrásnak. Ugyanakkor kérdéses, hogy mindössze két hét alatt döntést fog-e hozni az alkotmánybíróság.

Moldova

A tét Moldova Köztársaság jövője. Amennyiben a Plahotniuc vezette szocialisták, a kommunisták és a Demokrata Liberális Párt szakadárjai alakítanak kormányt, az ország egy időre orosz befolyás alá fog kerülni. Ha viszont Timoftinak sikerülne kierőszakolni – az előrehozott választásokkal fenyegetve a parlamenti többséget – beiktatnia a Păureanu-kormányt, akkor Románia és az EU érdekszférájában maradna az ország. Megjegyzendő, hogy Timofti a saját tisztségével is játszik, ugyanis Moldova Köztársaságban az ország elnökét a parlament választja meg, a parlamenti többség pedig most Plahotniucot támogatja. Ezért elképzelhető – amit egyes moldovai elemzők meglebegtettek, hogy Plahotniuc nem lesz miniszterelnök, hanem államfő.

Reklámok
h1

Végjáték Moldova Köztársaságban

január 11, 2016

Több mint két hónapnyi politikai válság után ma Moldova Köztársaság parlamentjében kialakult az új kormány megszavazását biztosító többség. Csakhogy ez a koalíció nem az államfő által javasolt Ion Sturzát, hanem az oroszbarát milliárdos Vlad Plahotniuc-ot támogatja. A többség úgy jött létre, hogy az européer orientációjú  Liberális Demokrata Párt (PLDM) hét képviselője átállt a kommunistákat is magába foglaló ellenzék oldalára.

2010 óta Románia évi száz-százötven millió euróval támogatta Moldova Köztársaságot. És akkor nem beszéltünk a moldovai diákoknak folyósított ösztöndíjakról, gáz-szállításról kedvezményes hitelekről, nemzetközi lobbiról. A finanszírozás nem is titkolt indoka – az érzelmi szempontokon túl – az volt, hogy megtartsa Moldova Köztársaság európai orientációját, magyarán, hogy megvédje az orosz befolyástól.

chisinauÚgy tűnik azonban, hogy Románia szándékai megbuktak a moldovai közéletet és politikát behálózó korrupción.

h1

Modelul statului resetat

november 8, 2015

După ce am studiat atent revendicările demonstranţilor, cred că am găsit soluţia pentru satisfacerea doleanţelor lor. Statul resetat – pe care doreşte strada – trebuie să corespundă următoarelor condiţii:

tüntetés

  1. Toată clasa politică să plece, să vină oameni noi în politică.
  2. Dizolvarea definitivă a parlamentului.
  3. Adoptarea unei noi Constituţii.
  4. Transparenţa totală a actului decizional.
  5. Trecerea la democraţia directă.

Proiectul meu este următoarea. La 1 Decembrie (de ziua naţională) toţi politicienii îşi dau demisia. Până atunci toate funcţiile politice se vor distribui pentru oameni noi în politică, după următoarea procedură: Toată viaţa politică transferăm pe Facebook, ceea ce asigură democraţia şi transparenţa totală. De alegeri nu este nevoie, iar partidele politice trebuie interzise. Se întocmeşte lista funcţiilor administrative, care au şi atribuţii politice (primul ministru, miniştrii, secretari de stat, şefii agenţiilor centrale etc.). Pentru fiecare din aceste funcţii, cetăţenii care au împlinit 18 ani pot candida pe Facebook, cel care primeşte cele mai multe „like”-uri este declarat câştigător al funcţiei. Persoanele care îndeplinesc sau au îndeplinit în trecut aceste funcţii, evident, nu pot candida. Candidaturile trebuie postate până la 15 noiembrie, „like”- uri se pot da până la data de 25 a lunii. Cei care au obţinut funcţiile respective sunt numiţi pe post de către Curtea Constituţională, după care şi această instituţie se dizolvă fără urmaş de drept (aducând astfel o importantă economie bugetului). Nici de Parlament nu ar mai fi nevoie, pentru că proiectele de legi ale guvernului ar apărea pe Facebook şi cele care primesc peste zece mii de „like”-uri vor deveni lege în mod automat şi se vor publica în Monitorul Oficial.

Noua Constituţie tot pe Facebook s-ar adopta. În prima etapă cetăţenii ar putea opta între diferite proiecte, după care proiectul câştigător ar fi „likeuit” şi pe articole. Până la adoptarea noii Constituţii, ministrul justiţiei ar fi şi asesor popular, care ar decide când se aplică şi când nu actuala Constituţie (împiedicând astfel clasa politică coruptă de azi ca prin chichiţe avocăţeşti să saboteze resetarea statului şi schimbarea de sistem).

Funcţia de preşedinte ar fi îndeplinit prin rotaţie. Cel care a obţinut scorul cel mai bun în jocul Candy Crash Saga de pe Facebook ar fi preşedinte timp de o săptămână. O persoană nu poate să aibă mai mult de două mandate.

h1

Újratervezett állam

november 8, 2015

Miután alaposan tanulmányoztam a tüntetők követeléseit, azt hiszem, hogy megtaláltam a megfelelő megoldást arra, hogy miként lehet igényeiket kielégíteni. Az újratervezett állam-modelnek – amit az utca követel – a következő főbb elvárásoknak kell megfelelnie:

tüntetés

  1. A teljes politikai elit leváltása, új politikusok tisztségbe helyezése.
  2. A parlament végleges feloszlatása.
  3. Új Alkotmány elfogadása.
  4. A döntéshozatal teljes nyilvánossága.
  5. A közvetlen demokrácia érvényesítése.

Az elképzelésem a következő. December 1-én minden politikus lemond. Addig minden politikai tisztséget kiosztanak a politikában új embereknek, mégpedig a következőképp: A teljes politikai életet át kell helyezni a Facebook-ra, ami biztosítja a legteljesebb nyilvánosságot és demokráciát. Választásokra nincs szükség és a politikai pártokat is be kell tiltani. Össze kell írni a politikai döntéseket is magába foglaló közigazgatási tisztségek listáját (miniszterelnök, miniszter, államtitkár, központi intézmény vezetője stb.) Aki ezek közül valamilyen tisztséget akar , az jelöli saját magát a Facebook-on és amelyik jelölt a legtöbb lájkot kapja, az nyeri el a tisztséget. Hivatalban lévő vagy hivatalban volt politikusok értelemszerűen nem jelöltethetik magukat. A jelöléseket november 15-ig kell megejteni, lájkolni 25-ig lehet. Az eredmények összesítése után az új tisztségviselőket az Alkotmánybíróság kinevezi, miután az Alkotmánybíróság is jogutód nélkül megszűnik (költségvetési megtakarítást eredményezve). Parlamentre sem lenne szükség, az új kormány törvénytervezeteit a Facebook-on tenné közzé és a legtöbb lájkot kapott tervezetek automatikusan törvényerőre emelkednek. Az új alkotmányt szintén a Facebook-on készítenék el, az állampolgárok előbb a különböző tervezetek közül választhatnának, majd cikkelyenként is lájkolnák a szöveget. Az új Alkotmány beiktatásáig az igazságügyminiszter népi ülnök is lenne, aki eldöntené, hogy a még regnáló alkotmányt mikor alkalmazzák és mikor nem (nehogy a leköszönő politikai elit holmi jogi kekeckedéssel megakadályozza a rendszerváltást).

Az elnöki tisztséget rotációs alapon töltenék be. Aki az előző héten a legjobb eredményt érte el a Candy Crash Saga játékban, az elnök lehetne egy hétig. Két mandátum után azonban egy személy már nem vehetne részt a játékban.

h1

Néhány gondolat Laczikó Enikő felmentése kapcsán

október 3, 2015

Laczikó Enikő felmentése (kevésbé eufemisztikusan: leváltása) az Etnikumközi Hivatal éléről felvet egy mindmáig megnyugtatóan nem megválaszolt kérdést az RMDSZ politikai státusát illetően.

Mindenekelőtt illő leszögezni, hogy Laczikó Enikő munkájával kapcsolatban semmilyen szakmai kifogás nem vetődött fel, megbízatásának visszavonása egyértelműen politikai indokokra vezethető vissza. Ehhez a kormánynak van legitim politikai indítéka, hiszen államtitkári tisztségről lévén szó (amelyben a tisztségviselő elvben politikai döntéseket is hozhat), általánosan elfogadott szabály az, hogy a miniszterelnök megválik kormányának azon tagjaitól, akik nem tartoznak a parlamenti többséghez, vagyis – elvben – nem képviselik azt a kormányprogramot, amelyet a végrehajtást gyakorló pártok felvállaltak. Mi több, a kormányfőnek az is jogában áll, hogy leváltsa azokat is, akik ugyan tagjai a kormánytöbbséget adó párt(ok)nak, de megingott bennük a bizalma. Azt követően, hogy az RMDSZ kilépett a kormányból nem tarthat igényt államtitkári, miniszteri vagy ezekkel azonos rangú tisztségekre.

lacziko[1]

Van azonban egy sajátos helyzet, amelyet a Ponta-kormány (és csakis az) elfogadott. Nevezetesen az, hogy azokat az államtitkári (vagy annak megfelelő rangú) tisztségeket, amelyeknek gyakorlása a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos kérdéseket érinti, olyan tisztségviselők töltsék be, akiket a nemzeti kisebbségek szervezetei delegálnak (ha megfigyeljük, akkor ez már valamiféle autonómia csírája). Ez egyébként nem újkeletű gondolat, Markó Béla még RMDSZ elnökként többször érvelt amellett, hogy a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos kérdéseket vonják ki az általános politikai vitákból. Ennek az elvnek a jegyében maradt az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára Király András és vezette mostanáig az Etnikumközi Hivatalt Laczikó Enikő, de említhetném Asztalos Csabát is az Országos Diszkriminációellenes Tanács élén.

Kovács Péter a napokban ennek az írásban ugyan nem rögzített, de nyilvánosan felvállalt elvnek a megsértésével vádolta a kormányt Laczikó Enikő leváltása kapcsán.

Van azonban két dolog, ami kérdésessé teszi az RMDSZ ügyvezető elnöke által megfogalmazott kritika megalapozottságát. Az egyik az, hogy a kormány nem azt vállalta fel, hogy a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos kormányzati munka felügyeletét mindenkor az RMDSZ-re bízza, hanem azt, hogy ezekbe a tisztségekbe a nemzeti kisebbségek szervezetei által delegált tisztségviselőket nevezik ki. Ez még korrekt is, hiszen nem lehet egyetlen szervezet kizárólagos letéteményese a kisebbségekkel kapcsolatos mindenkori kormányzati politikának, bár való igaz, hogy az sem épp demokratikus, ha a kisebbségi szervezetek jelöljei közül a kormány választja ki azt, aki szerinte a legjobban képviseli a kisebbségi érdekeket. Mindenesetre ebből a megközelítésből nézve Laczikó Enikő leváltásával a kormány nem szegte meg korábban hangoztatott vállalását.

Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is és tulajdonképpen ide akartam már írásom elején eljutni. Nevezetesen az, hogy mennyiben korlátozódik az RMDSZ politikai tevékenysége egy nemzeti kisebbség – jelesen a magyarság – jogainak a biztosítására és mennyiben lépi azt túl és viselkedik politikai pártként. Ha megfigyeljük, az RMDSZ mindig is markánsan véleményt mondott minden fontosabb bel- és külpolitikai kérdésben, hosszú ideje – különböző súllyal ugyan – de aktív tényezője a parlament kormánypárti vagy ellenzéki erőinek. A minapi bizalmatlansági indítvány kapcsán maga Kelemen Hunor egyebek mellett azzal indoklta az indítvány megszavazását, hogy „az ellenzéki alakulatoktól következetességet vár el a társadalom”. Ez a magatartás egyébként helyénvaló is egy olyan szervezettől, amelyik nem a kisebbségeknek alanyi jogon kijáró kedvezmény révén, hanem önerőből, a parlamenti köszöböt átlépve jutott be a törvényhozásba. A gond csak az, hogy a politikai párt-jelleget éppúgy fel kell vállalni, mint a kisebbségi érdekvédelmet és – ha rossz politizálás, vagy a belpolitikai helyzet alakulásának következményeként – az RMDSZ ellenzékbe kerül, akkor a Szövetség nem menekülhet az érdekvédelem fedezékébe, onnan kiabálva, hogy bántják a magyart, hanem el kell fogadnia az ellenzékiséggel járó kellemetlen következményeket is.

h1

Iohannis, ha (félre)beszél

december 21, 2014

Hogy a ma beiktatott elnök keveset beszél, az rendben van. De amikor megszólal, akkor elképesztő ostobaságokat is képes mondani. Amikor a választási kampányban „politruk”-nak, azaz politikai komisszárnak minősítette magát (s aztán magyarázatával tovább súlyosbította a helyzetét), vagy amikor teljesen természetesnek tartotta, hogy fedett ügynökök vannak az újságírók és a politikusok között, akkor még azzal mentegettem magamban, hogy a választási kampány stresszét nem bírta. No de pénteken – ezelőtt két nappal – már biztos lehetett volna a dolgában. Senkitől sem zavarva vagy kényszerítve, a legcsekélyebb nyomás nélkül, barátságos környezetben, a Nemzeti Liberális Párt nőszervezete előtt a következőket mondta: „Mi nem küldhetjük haza a politikai elitet, hogy elővegyük helyette a fiókból a tartalékot, mert ilyen nincs. De tehetünk egy nagyon egyszerű dolgot: reformáljuk meg a pártokat úgy, hogy működjenek jobban, átláthatóbban, közelebb az állampolgárhoz.”

Ha megengedik értelmezném az eszmei mondanivalót. A iohannisi helyzetértékelés szerint a teljes politikai elit minden egyes tagjának a hazaküldése lenne kívánatos (nem tudom, hogy saját magát politruki minőségében a politikai elit részének tekinti-e, de mindegy, hiszen helyette sincs tartalék a fiókban). Vagyis kivétel nélkül egyetlen politikus sem alkalmas tisztsége betöltésére, az országban minden polgármester, tanácsos, nem is beszélve a képviselőkről és a szenátorokról egytől egyig hülye vagy korrupt. Felvetődik a kérdés, hogy ő, miért vállalta, hogy elnöke legyen egy politikai pártnak, amelyiknek minden egyes tagját haza szeretné küldeni. Ez az általánosítás meglehetősen merész és minden alapot nélkülöz.

Még ennél is érdekesebb viszont, hogy hogyan képzeli a politikai elit „nagyon egyszerű” reformját? Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztállyal, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel, vagy a szolgálatokkal? Netán pszichoterápiát szándékozik kezdeményezni a politikai pártokkal? Továbbá: az Alkotmány melyik cikkelye alapján feladata az államfőnek, hogy a politikai pártok reformjával foglalkozzék?

Valaki érti ezt az embert?

h1

Iohannis şi deontologia

december 17, 2014

Ieri Curtea Constituţională – este adevărat, că la limită 5 contra 4 – dar a votat că art. 87, alin. 1 litera „f” din Legea 161/2003, care prevede că „Functia de primar si viceprimar, primar general si viceprimar al municipiului Bucuresti, presedinte si vicepresedinte al consiliului judetean este incompatibila cu (…)functia de reprezentant al unitatii administrativ-teritoriale in adunarile generale ale societatilor comerciale de interes local sau de reprezentant al statului in adunarea generala a unei societati comerciale de interes national” este constitutional. În consecinţă nu există nici un împiediment legal ca Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie să continue judecarea cauzei în care Klaus Iohannis, preşedintele ales al României este acuzat de incompatibilitate într-ucât a cumulat funcţia de primar cu reprezentant al municipalităţii în consiliile de administraţie a firmelor SC. Pieţe Sibiu SA. şi SC. Apa Canal SA.

Despre consecinţele juridice ale unei eventuale stabilire a incompatibilităţii lui Iohannis am scris deja într-un alt articol (din păcate doar în limba maghiară, încă nu am avut timp să traduc), acum aş dori să analizez efectele etice şi politice ale unei asemenea eventuale decizii.

În data de 11 iunie, anul curent domnul Iohannis a declarat că va renunţa la funcţia publică în situaţia în care va pierde procesul cu ANI. Desigur putem să ne gândim, că atunci Iohannis s-a referit doar la calitatea lui de primar al Sibiului, nu şi la demnitatea de preşedinte al statului, deşi nu a specificat acest lucru, a vorbit în sens generic, despre funcţia publică. Însă în data de 7 octombrie – deja în campanie electorală – Iohannis revine, şi declară pentru RFI că în situaţia în care se va constata în cazul lui situaţia de incompatibilitate printr-o hotărâre judecătorească, atunci „eu trebuie sa fac un act de moralitate, nu neaparat de legalitate, fiindca legal lucrurile sunt simple, o candidatura definitiva nu poate fi retrasa…”. Cu alte cuvinte Iohannis a sugerat că va renunţa la candidatura, dacă pierde procesul cu ANI. Altfel teza a doua din citat nu ar avea sens. Înţelesul acesteia este, că deşi nu ar avea această obligaţie legală, el din considerente morale va renunţa la candidatura. Este însă interesant de observant, că în continuarea propoziţiei Iohannis spune, că procedural nu există suficient timp, ca să fie judecat definitive în acest proces până la alegeri, ceea ce pune sub semnul întrebării sinceritatea cu care a evocat posibilitatea renunţării la candidatura, pentru că astfel practic nu a mai asumat nici un risc. Cu doar o lună mai târziu Iohannis iarăşi aduce în discuţie – în mod indirect – situaţia lui. Aflat la Cluj în turneu electoral declara că primul lucru care va face ca preşedinte: renunţă la imunitate. Aici sunt două situaţii. Ori Iohannis – nefiind jurist – nu cunoaşte Constituţia, şi nu ştie că imunitatea este un atribut al mandatului de preşedinte, şi alesul nu poate să renunţe la aceasta, ori el a vrut iarăşi să sugereze, că dacă va fi declarat incompatibil, atunci nu se va ascunde după imunitatea prezidenţială, ci va renunţa la mandat cu imunitate cu tot.

După astfel de antecedente decizia de ieri a Curţii Constituţionale cel puţin ar trebui să pună pe gânduri pe Klaus Iohannis aşa cu câteva zile înainte de preluarea mandatului. Elementul central al campaniei prezidenţiale a lui a fost lupta anticorupţie, respectarea legalităţii, întemeierea unei mod onest şi moral de a face politică. În cazul în care ÎCCJ ar confirma decizia ANI privind incompatibilitatea lui, singura consecinţă morală ar fi demisia (indiferent de urmările strict juridice unei astfel de decizii a instanţei). În caz contrar el ar pierde credibilitatea şi ar continua practica predecesorului său care a promis că va demisiona în cinci minute şi a mai stat vre-o şapte ani bine mersi la Cotroceni.

În ultima lună am citit foarte multe comentarii, şi analize, potrivit căreia alegerea lui Iohannis a reprezentat revolta societăţii româneşti, împotriva clasei politice corupte, avidă de putere şi mânate doar de interese personale. Prin Iohannis a început prihănirea noastră, “ne-am luat ţara înapoi” din mâinile murdare al clasei politice corupte şi imorale. Bun. Dar cu cât ar fi mai moral faţă de actuala clasă politică un preşedinte care ar începe mandatul cu încălcare promisiunilor?