Posts Tagged ‘Ki eteti a sirályokat?’

h1

A Brassó – Stockholm metró

szeptember 30, 2016

Vámos Miklós elolvasta a New York Times.ban egy irodalomelméleti szakember cikkét arról, miszerint bővíteni kellene az irodalmi kategóriák számát. A tényirodalom (non fiction) és a szépirodalom (fiction) mellé még be kéne iktatni egy köztes kategóriát, amelynek angolul a faction nevet adta. Vannak ugyanis olyan művek, amelyek valóságos eseteket írnak le, valóságos szereplőkkel, ám művészi eszközökkel, amelyek szépirodalmi értékkel (is) bírnak. Vámos ezt a kategóriát magyarul a “fakció” kifejezéssel jelölte meg (maga is írt ilyeneket a Bárnovellák és Fakciók című nemrég megjelent kötetében).

download

Nos, nem tudom, hogy Gergely Tamás olvasta-e ezeket az irodalomelméleti fejtegetéseket, de a Ki eteti a sirályokat? című könyve tökéletes példája a fakcióknak. Rövid, hétköznapi vagy kevésbé hétköznapi történetek ezek, amelyek azonban messze túllépikk a tényirodalom kereteit és lehetőségeit. Épp a kötet tényszerűsége Gergely igazi fegyverténye. Nem az írói fantázia, hanem maga az élet dokumentálja azt, ahogyan a szerző látja a világot. Életszilánkok ezek, amelyekben benne van az elmúlt 25-30 évünk szinte valamennyi frusztrációja, fonákságaa, vagy éppen apró örömei. A romániai diktatúra elől Svédországba menekülő író különös érzékenységgel fordul mindenféle kisebbség, vagy – a némi malíciával hátrányos helyzetűnek minősített – embertársa felé. Svédországban is magával hordozza a romániai homogenizálás emlékét, összehasonlít sorsokat, embereket, tűnődik, olykor talán még vezekel is.

Szülővárosából Brassóból, egykori munkahelye: Bukarest érintésével, Stockholmba és vissza utazunk Gergely Tamás képzeletbeli metróján (egyébként több történet is kötődik a stockholmi metróhoz). Közben alkalmunk van elgondolkodni olyan dolgokon, amelyek mellett elrobogtunk, anélkül, hogy észrevettük volna. Önvizsgálatra és helyzetelemzésre kötelezi ez a könyv az olvasót, aki talán több empátiával fordul majd a sirályokat etető hajléktalan, vagy éppen a háború elől menekülő muszlim felé.

Mindazonáltal a humor sem hiányzik ebből a könyvből, s amikor a “sok jó Sztálinokról” olvastam (nem lövöm le a poént, olvassák el), azonnal eszembe jutott Ágoston Hugó hasonló története: Egyszer az egykori Hét című lap szerkesztőségének a vendége volt Fazekas János elvtárs, aki akkoriban Románia miniszterelnök-helyettese volt. A lap szerkesztői elmondták gondjaikat, segítségét kérték különböző közösségi ügyekben (amelyek egy részét később meg is oldotta), ám a beszélgetést a magasrangú vendég ezzel a mondattal fejezte be: “Maguk újságíró elvtársak ne művészkedjenek itt, hanem írjanak sok jó brosúrákot!”. Nos,  úgy látom, hogy Gergely újságíró elvtárs nem fogadta meg Fazekas elvtárs intelmeit…

Gergely Tamás: Ki eteti a sirályokat? Üveghegy kiadó 2016.

Reklámok