Posts Tagged ‘liba ára’

h1

A liba ára

november 24, 2013

Volt az RMDSZ 1996 november 28-án Bukarestben tartott SZKT-jának (egyébként az volt az egyetlen ilyen tanácskozás, amelyet a fővárosban tartottak) egy félig-meddig komikus pillanata. A vita arról szólt (akkor még volt vita az SZKT-ban), hogy belépjen-e a Szövetség a Ciorbea-kormányba és ha nem, akkor milyen feltételekkel. Amikor az úgynevezett radikális szárny (akkor még volt radikális szárny) – amelyik ellenezte a kormányba-lépést – elvesztette az erről szóló szavazást, akkor megpróbálván menteni a menthetőt, azt javasolták, hogy az RMDSZ döntse el (merthogy akkor még döntött is az SZKT) milyen minimális feltételek mellett lép be a kormányba (például öt szintű területi autonómia minden magyarnak vagy valami ilyesmi). Ekkor Markó Béla lépett az emelvényhez és egy rendkívül plasztikus hasonlattal igyekezett meggyőzni az SZKT tagjait (akkor még meg kellett győzni legalábbis a többséget) a radikális szárny javaslatának képtelenségéről. Mint mondta, ha piacra megyek és libát akarok eladni vagy venni, akkor igyekszem a vevővel vagy az eladóval a számomra legjobb árat kialkudni és ez csak akkor lehetséges, ha a partner (vevő, vagy eladó) nem tudja, hogy meddig vagyok hajlandó elmenni. Ha azonban eladás előtt kiírom az újságba, hogy mi az a legalacsonyabb ár, amelyért még eladom a libámat, hát az is bolond lenne, aki többet ajánlana. A szemléletes hasonlat meggyőzte a jelenlévőket, mert a testület nagy többséggel úgy döntött, hogy felhatalmaz egy tárgyalóküldöttséget a kormányba-lépés feltételeinek kialkudására, amelyeket majd egy későbbi SZKT-nak ratifikálni kell (akkor kezdte az SZKT utólag megerősíteni a korábban, szűk körben hozott döntéseket). Azóta az RMDSZ-szlengben „a liba ára” a politikai politikai megegyezések vagy kompromisszumok feltételeit jelenti, s az is bolond, aki azokat előre „kiírja az újságba”.

Ha a szombati, marosvásárhelyi SZKT-n elhangzott Kelemen-beszédet a fenti adoma ismeretében és összefüggésében elemezzük, akkor azt találjuk, hogy az RMDSZ elnöke nem zárta ki Tőkés felvételét a Szövetség EP-listájának egyik befutó helyére, viszont jelezte, hogy a liba ára nagyon magas lesz. Erre utal Kelemen Hunor beszédének ez a passzusa: „A jövő évi európai parlamenti választásokon a tulipán jele alatt és RMDSZ színekben kell indulnunk. Ez nem zárja ki a párbeszédet, nem zárja ki az együttműködést. Egyvalamit mégis kizár: nem engedünk a zsarolásnak és nem ígérünk befutó helyet olyan politikusoknak, akik a mi bizalmunkkal visszaéltek. Partnerséget ígérünk minden olyan személynek és szervezetnek, aki, és amely abban érdekelt, hogy ne a megosztást erősítse.” A szöveg értelmezéséből az derülhet ki, hogy Tőkésnek és a mögötte álló Fidesznek nem elég anyagi áldozatot hozni a jelöltségért, hanem valamiféle bűnbánatot is kellene gyakorolnia, no meg hűségesküt tennie, hogy az egységért fog munkálkodni.

Eddig a párhuzam az 1996-os és a mostani SZKT között. Van azonban a tizenhárom év előtti és mostani tanácskozás között legalább két lényeges különbség is. Akkor a kormányba lépésről az SZKT szavazott és nem elnöki kinyilatkozással dőlt el. Továbbá a határozatot a testület két lépcsőben hozta meg. Előbb elvi döntés született arról, hogy az RMDSZ vállalja a részvételt a kormányban, s azután szavaztak a liba áráról, azaz a feltételekről. Jelen esetben arról, hogy egy RMDSZ-en kívüli személyiség a Szövetség EP-listáján induljon (gondolom, hogy ez alapszabályzati, sőt párttörvényi aggályokat is felvet) senki sem döntött, márpedig addig a liba áráról értelmetlen alkudozni, amíg nem tudni pontosan, hogy eladó, illetve eladható-e az a liba. Maga Kelemen Hunor is szükségét érezte, hogy beszédében kitérjen az RMDSZ-en kívül állókkal történő esetleges összefogás elvi feltételeire és azt mondta, hogy nem enged a zsarolásnak és nem ígér befutó helyet azoknak, akik visszaéltek bizalmával. E kijelentését azonban rögtön árnyalta következő mondata, miszerint partnere lehet mindenki (tehát, akár Tőkés is), aki abban érdekelt, hogy ne a megosztást erősítse. Ez az álláspont viszont jogilag nehezen értelmezhető. Az RMDSZ elnöke ugyanis egyértelműen kijelentette, hogy a Szövetség „a tulipán jele alatt”, tehát egyedül és nem koalícióban kíván indulni az EP-választásokon. Ebben az esetben viszont nem látni, hogy milyen együttműködést, partnerséget tud ajánlani az RMDSZ a Szövetségen kívül álló személyeknek és szervezeteknek?

Mielőtt nehéz alkudozásba fognának a liba áráról, előbb ezt a kérdést kellene tisztázni.

Reklámok