Ma ilyen napom van. Tőkés munkát ad nekem. Idézek az EP-alelnök újévi köszöntőjéből: „Az egyetemes magyar nemzetpolgárság román egyetértéssel való meghonosításával párhuzamosan a moldovai románság nemzeti és európai integrációjában is cselekvő részt vállalhatunk.”.
Ha jól értem, Tőkés László arra buzdít, támogassam azt, hogy minél több moldovai kapjon román állampolgárságot, s ezáltal megvalósul a románság nemzeti és európai integrációja, mert cserébe a románok is egyetértenek a magyar állampolgárság erdélyi kiterjesztésével. Sajnos, a politikus nem tisztázza e nemes ügyben szorgalmazott cselekvő részvállalásom konkrét formáit (lehet, hogy meg kellene sapkáznom Sarkozyt vagy Angela Merkelt, üdvözlő táviratot küldhetnék Traian Băsescunak, netán kifüggeszteném a Prút mindkét oldalán a Román nemzeti együttműködés programját az összes közhivatalban). Addig is amíg eligazítást kapok ebben az ügyben, lenne egy tiszteletteljes kérdésem: nem pont a „románság nemzeti és európai integrációja” miatt halasztódik Románia schengeni csatlakozása? Mintha egy bizonyos Laurent Wauquiez, aki civilben Franciaország Európai Integrációs minisztere, december 8-án a Francia Nemzetgyűlés előtt tartott beszédében azzal indokolta volna kormánya ellenkezését Románia schengeni csatlakozása ügyében, hogy Bukarest és Kisinyov között nem született érvényes határmegállapodás, ugyanakkor pedig Pierre Lellouche francia európai integrációs államtitkár már tavaly novemberben arra figyelmeztetett: országunk (az itteni) csatlakozását a schengeni övezethez el kell halasztani, s az indokok között megemlítette „a több ezer román útlevél szétosztását a (moldovai sz.m.) határon túl”?
Az EP alelnöke szerint tehát az lenne a magyar és a román nemzeti integráció szempontjából követendő magatartás a részemről, ha cselekvő részvételemmel támogatnám éppen azt, ami miatt meghatározatlan ideig kívül maradok a schengeni övezeten.
Nos, alelnök úr, ezen még gondolkodom.
Székely Ervin rádiós blogja 