Posts Tagged ‘Országos Feddhetetlenségi Ügynökség’

h1

Igazam lett

augusztus 24, 2010

A romániai sajtótörténelemnek minden bizonnyal nem a legdicsőségesebb, de mindenképpen az egyik meghatározó fejezete volt 1992-ben az Evenimentul Zilei megjelenése. Ez sajátos elegye volt a bulvár-újságírásnak, a janicsár-sajtónak és a revolver-hírlapírásnak. Ma sem tudom, hogy melyik összetevője volt a legmarkánsabb. Mindehhez egy igen harsány és olykor gusztustalan önreklám társult. Ez utóbbi kategória emlékezetes jelszava az volt, hogy „Az Evenimentul Zileinek már megint igaza lett.” Persze, nem volt nagy kunszt a jövendőlátás annál a lapnál, amelyik mindent és mindennek az ellenkezőjét is megjósolta, így aztán 50 százalékban törvényszerűen igaza lett, mondhatnánk némi rosszmájúsággal. Az is igaz persze, hogy a lapnak szemfüles riporterei voltak, akik ravasz mosolyukkal, miniszoknyájukkal és merész dekoltázsaikkal sok belső információt csikartak ki befolyásos politikusokból vagy üzletemberekből.

Nos, engedtessék meg nekem, hogy az EV.Z. korántsem haladó hagyományait parafrazálva megállapítsam, hogy Székely Ervinnek megint igaza lett. Íme, mit írtam ez év július 20-án az „Alkotmánysértésre ítélve” című blogbejegyzésemben az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség törvényének várható jövőjéről: „Most, a törvény visszakerül a Képviselőházba. Ismerve az ottani parlamenti többséget, aligha kételkedhetünk benne, hogy az OFÜ visszakapja alkotmányellenes jogosítványait. Nagy valószínűséggel ezt szentesíti majd a Szenátus is, miután a sajtóban a Frunda György ellen folytatott sajtókampány elérte a célját és a kormánypárti honatyák másodszor nem mernek szembemenni az árral.”

Ma 78 igen szavazattal és egy tartózkodással a Szenátus elfogadta az OFÜ-törvényt alkotmánysértő rendelkezéseivel együtt. Frunda György tiltakozása jeléül nem vett részt a szavazáson.

Reklámok
h1

Elnöki megérzés

augusztus 11, 2010

Meglehetősen visszhangtalan maradt a sajtóban az államfő egyik megjegyzése, amelyik pedig sokat elárul Traian Băsescu kommunikációs stratégiájáról. Pont egy héttel ezelőtt a közszolgálati televízióban azt mondta, hogy Románia nem juthat be a Schengen-övezetbe, ha az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek (OFÜ) nem lesz egy hiteles törvénye. „Ezt nem azért mondom, mert mondta nekem valaki, hanem mert megéreztem és a megérzéseimben sohasem csalatkozom” – magyarázta az elnök.

Javaslom, elemezzük egy kicsit ezt a mindössze két tézist tartalmazó nyilatkozatot. Mindenekelőtt tisztázzuk a fogalmakat: elnöki értelmezésben a „hiteles OFÜ-törvény” azt jelenti, hogy vissza kell tenni a jogszabályba az összes alkotmányellenesnek minősített rendelkezést.

Nem akarom felmelegíteni a kérdéssel kapcsolatban korábban lezajlott vitákat, de emlékeztetnék rá, hogy egyre egyértelműbbnek tetszik, hogy az OFÜ eredeti formájában az államfő egyik politikai nyomásgyakorló eszköze volt. Az alkotmánybírósági döntés után ezt elvesztette, s érthető, hogy az ősszel esedékes nagy politikai csaták előtt (amelyek során akár az ő felfüggesztése is bekövetkezhet) vissza akarja szerezni (annál is inkább, mert egyre kiegyenlítettebbek az erőviszonyok a parlamentben). Következésképp nem az EU-nak van szüksége „hiteles” OFÜ-törvényre, hanem neki. Ha az EU-nak annyira kellene ilyen jogszabály, akkor csinálna magának egy ilyen értelmű direktívát, de erről szó sincs, mi több, ilyen „hiteles” törvény a közösség egyetlen másik tagállamában sincs.

No, de tegyük fel, hogy Barosso azért nem tud aludni, mert Romániában nincs eggyel több alkotmánysértő törvény. Akkor sem látom az összefüggést a Schengen-övezet kiterjesztése és a szükségtelen, alkotmányellenes, de hiteles román törvény között. Az előbbi nem politikai, hanem technikai kérdés. Románia akkor léphet be a Schengeni övezetbe, amikor megoldotta saját határvédelmének biztosítását és nem akkor, amikor egy az elnök által politikailag kívánatosnak tartott törvényt elfogad.

Amit Băsescu állít, az mélységesen sértő az EU-ra nézve. Azt jelenti, hogy az unió képes zsarolni egyik tagállamát, annak érdekében, hogy ott egy belpolitikai kérdést valaki javára megoldjon. Ezzel a kijelentéssel Băsescu saját országának az állampolgárait is megsértette, akikről azt feltételezi, hogy értelmi színvonaluk annyira alacsony, hogy mindezt el is hiszik neki.

S, akkor térjünk át a nyilatkozat második tézisére, amelyiknek a logikai értelmezése valahogy így hangzana: „ezt senki sem mondta, de én – a nálatok bölcsebb és valamiképp természetfölötti képességekkel rendelkező elnök – megéreztem, s mint tudjátok: csalhatatlan vagyok”.

A mondat sértő és cinikus jellegén túl érdemes megfigyelni, amint az elnök kijelentésével legitimálja a tudománytalan, kissé okkult, jelenségeket, „elotévésíti”, elszappanoperásítja a közbeszédet. Az elnöki megérzés ebben a szövegösszefüggésben kiváltja a logikus és megalapozott döntés-előkészítést (nem is tudom, hogy miért tartja még a tanácsosait és a csöppet sem lebecsülendő létszámú apparátusát, ha a döntéseit úgyis a megérzéseire alapozza). Arra vonatkozóan, hogy a messzehordó politikai és törvényhozási következményekkel járó megérzéseire az elnök milyen fiziológiai folyamatok folyományaként tesz szert, nem merek feltételezésekbe bocsátkozni. Egyetlen támpontomat ugyanis mérsékelten elmés diáktréfáink egyike szolgáltathatná, amelynek invokációja ugyan összhangban lenne az elnöki gondolkodás színvonalával, de semmiképp sem lenne méltó igényes és pallérozott olvasóimhoz.

Ez a kijelentés ugyanakkor annak is bizonysága, hogy Traian Băsescu enyhén szólva nem becsüli túl az ország lakosságának értelmi képességeit, kultúráját. Úgy véli, hogy nagyobbik részük érvek és tények nélkül is meggyőzhető. Szerinte többségükben olyanok lakják ezt az országot, akik nemcsak hogy elfogadják a szubjektív magyarázatokat, de azokat még megbízhatóbbnak is tartják, mint a dokumentált következtetéseket.

Csak azt nem értem, hogy akkor az államfő hogyan nem érezte meg, hogy fel fogják függeszteni, a költségvetés nem tudja kifizetni a tanárok 50%-os fizetésemelését, a válság nem hagyja érintetlenül az országot, Románia hitelt fog felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól stb. stb. Mindezeket azonban megmondták neki, olykor adatokkal, tényekkel igazolták is. Mindhiába, ha egyszer nem érezte meg, nem tehetett semmit.