Posts Tagged ‘szélsőségesség’

h1

Fogyasztóvédelem vagy fasizmus? 2.

augusztus 7, 2010

Két hozzászólás az előző írásomhoz arra késztet, hogy visszatérjek a témára. Az egyik Parászka Boróka bejegyzése a Facebookon, aki szintén írt a kérdésről a mannában, a másik pedig Lackó hozzászólása az én cikkemhez.

Boróka azt mondja: „Szerintem is provokáció a dolog. Kérdés, hogy ki kit provokál?” A választ részben meg is adja a manna hivatkozott cikkében, amikor úgy véli, hogy a székelyföldi gárdások a magyarországi Jobbik szálláscsinálói, akik baráti kört alakítottak Marosvásárhelyen és Vona Gábor – a Magyar Gárda deklarált támogatója – ismét megbecsült vendége az EMI tábornak.

Véleményem szerint is megalapozott ez a feltételezés. Ugyanakkor tartok egy másik forgatókönyvtől is (a kettő nem zárja ki egymást). A román politikum egy része (akik már nagyon megelégelték, hogy folyton osztoznak az RMDSZ-el a kormányzásban, no meg „viselkedniük” kell a magyarokkal szemben) és vélhetően a titkosszolgálatok, hosszú ideje lámpással keresik a szélsőséges magyar szervezeteket illetve az ilyen megnyilvánulásokat. Bizonyítékok hiányában nem írhatok le neveket, de sokszor az volt a véleményem, hogy bizonyos RMDSZ tisztviselők megrendelésre mondtak baromságokat, hogy aztán rájuk hivatkozva az egész szervezetet elszigeteljék, esetleg betiltsák. Az, hogy ez eddig nem következett be, nem jelenti azt, hogy elvetették ezt a tervet.

Az is valószínűsíti ezt – és itt kapcsolódok Lackó hozzászólásához – hogy az RMDSZ rendkívül visszafogott volt, nemcsak a saját, de általában a magyar szélsőségesek bírálatával (az SZKT csak hosszas vita után és halovány sárga lapot felmutatva „ejnyebejnyézte” meg Katona Ádámot, amikor az csökkent magyar identitásúaknak minősítette a vegyes házasságban élőket, mások esetében pedig még ennyi sem történt).

A Szövetség szemérmessége mögött nem mindig a szélsőséges nézetek felvállalása vagy bátorítása, hanem egy rosszul értelmezett egységféltés állt. Az RMDSZ főárama nem akart konfliktust az elcsángáló mellékvizekkel, inkább eltűrte a kilengéseket, megzavarva a saját választói bázisát.

Ami pedig a sajtó toleranciáját illeti, azt Wágner István barátom (a Bihari Napló volt szerkesztője) írta le plasztikusan az „a mi kutyánk kölyke-szindróma” használatával. A magyar sajtó egy része – Wágner szerint – teljesen félreérti a nemzeti szolidaritás gondolatát és ezért elnéző az RMDSZ baklövéseivel és a magyar szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben.

Reklámok